335.

Egy határozott, hirtelen mozdulattal megfordulsz, de senkit sem látsz. Pár pillanatig még hunyorgatod a szemed, majd felsóhajtasz és visszafordulsz. Majdnem szívrohamot kapsz, amikor egy alakot látsz magad előtt, aki egy kard hegyes végét nyomja a torkodnak. Még nyelni is elfelejtesz, úgy megijedsz. Amennyire a halvány fényben ki tudod venni, egy középkorú, erős testalkatú férfi az, aki most így szól hozzád:
- A nevem Fantom… Az a feladatom, hogy felügyeljem ezt az útszakaszt és kiszűrjem a gyáva versenyzőket. Kár volt hátrafordulnod barátom… Én azonnal láttam rajtad, hogy nincs meg benned a kellő bátorság egy ilyen veszélyes kalandra.

Tovább