|
347. |
|
Leemeled válladról a hátizsákodat és némi habozás után, átnyújtod nekik.
Az egyikük mohón kikapja a kezedből, mire éktelen röhögésbe kezdenek.
Bosszant kárörvendő viselkedésük és elönt a méreg. Kihúzod kardodat a
hüvelyéből, hogy rájuk támadj, azonban még mielőtt egy lépést is tehetnél
feléjük, tompa ütést érzel a tarkódon. Eszméletlenül terülsz el a földön… Amikor magadhoz térsz, fejed iszonyatosan fáj. Körülnézel, de senkit nem látsz a környéken. A rablók eltűntek. Kétségbeesetten veszed észre, hogy hátizsákod és kardod eltűnt. Mindössze a lámpásodat hagyták hátra, amely halovány fényt árasztva magából pislákol melletted elborulva. Csak most fogod fel, hogy mi is történt. Amíg a rablók idióta röhögésükkel elvonták a figyelmedet, addig ötödik társuk, aki addig elrejtőzve várt, hátulról leütött. |