|
415. |
| Vagy háromszáz méter után egy sarokhoz érsz, melytől északnyugat felé halad tovább az út. Innen rohamosan szélesedni és magasodni a kezd a folyosó, és már a távolból megpillantod azt a hatalmas, díszes faajtót, amelyben véget is ér. Az ajtót mesteri fafaragások borítják, szélein pedig arannyal körbefuttatott szegély van. Magassága legalább öt méteres, egy-egy szárnya pedig vagy két méter széles. Nem látsz rajta kilincset, de amikor benyomod az egyik ajtószárnyat, az könnyedén kitárul. Egy hatalmas, szemkápráztató terembe lépsz, amelyet szinte mindenhol arany és ezüst borít, és drágakövek ezrei díszítenek. Hatalmas, vaskos faragott kőoszlopok támasztják alá azt a hatalmas márványmennyezetet, amelyről egy óriási, gázlámpákból álló díszes csillár csüng alá, ragyogó fénnyel beborítva a termet. A drágakövek szinte szikráznak a fényében. A terem legvégében egy trónt látsz, mögötte egy hatalmas kaput, amely meglehetősen egyszerű, fémből készült ajtónak tűnik és kinézete alapján egyáltalán nem illik a terem gazdagságához. |