|
9. |
|
Fogalmad sincs, mennyi idő telhetett el, amikor újra feleszmélsz. Az alagút ismét csendes, a darazsak eltűntek. Amikor kezd kitisztulni az agyad, rájössz, hogy milyen óriási szerencséd volt tulajdonképpen. Ezek az állatok úgy ölnek, hogy szúrásukkal elkábítják áldozatukat, majd nekiállnak falatozni a húsukból. Téged viszont életben hagytak. Végigtapogatod magadat, és kissé megkönnyebbülve érzed, hogy a szúrások helye alig-alig van feldagadva, és kevésbé fájnak, mint számítottál rá. Feltápászkodsz és folytatod utadat kelet felé. Lapozz a 346-ra. |
|
|