12.

  
Tovább rovod a nagy pusztaságot, és közben lesed, van-e életnek valami nyoma, de nincs. A távolból azonban furcsa hang üti meg a füledet. Ahogy mész előre, a hang - egyfajta fojtott üvöltés - egyre erősebbé válik. A hang forrását azonban nem látod. Kíváncsian nézel körül, és majd eláll a lélegzeted, amikor észreveszed, hogy egy testetlen szempár mered rád! A tekintet hipnotizáló, de te megrázod a fejedet, és ezzel a varázslat megszűnik. A visítást már egészen közelről hallod, és amikor újra felpillantasz, meglátod a hang forrását. Vagy tíz méterre tőled kavarogni kezd a levegő, és egy sziklaszirt tetejéről izzó pára csap fel. Minél magasabbra szökken a pára, annál erősebben hallatszik a hang. Bármi legyen is ez, teljesen eltakarja előled az utat. A sziklától kissé távolabb az izzó pára egyesül a két szemmel, és a velőtrázó visítás éles, gúnyos kacajba megy át, mintha csak egy boszorkánygyülekezet gúnyolódna rajtad. Rémülten nézed ezt a furcsa lényt.
    

Tovább