174.

Miközben rohansz, a világ egy szempillantás alatt elsötétül körülötted, mintha csak a napot, akár a gyertyát, valaki elfújta volna. A visító hang lágy sziszegésbe megy át, amint távolodik tőled. Mögötted a magasban a fénylő gömb szintén halványulni kezd. Amint kihuny a fénye, ismét visszatér a nappali világosság. Megállsz, majd elindulsz északnyugat felé, és addig mész, míg valami ismét megállásra nem késztet. Lapozz a 137-re.