|
243. |
| Elkeseredetten könyörögsz Librához, hogy segítsen rajtad, de hiába vársz a jelre, a segítség csaknem jön. Végtagjaidban már-már elviselhetetlen a fájdalom. Varjúcsoport kering károgva a fejed felett, és a madarak azt várják, mikor fogyaszthatják elkövetkező táplálékukat. Egyikük leszáll a keresztre és csőrével belecsíp a csuklódba. Nincs erőd, hogy védekezz, de kiáltasz egyet, hogy elriaszd. 3 ÉLETERŐ pontot vesztesz, mert erőd egyre fogy. A varjú ismét beléd csíp. Ezúttal már nem kiáltasz. Fejedet a vézna madár felé fordítod, és bátortalanul elmosolyodsz, hiszen a varjú egyáltalán nem akar megenni, hanem csőrével kötelékeidet akarja elvágni! Libra nem hagyott cserben! Egy szempillantás alatt szabaddá válik a kezed, és így meg tudsz kapaszkodni, míg a madár a többi kötelékedtől is megszabadít. Csakhamar szabad vagy, és ekkor a varjú károgva felröppen az égbe. |