257.

A vezér csöndre inti a többieket. - Pofa be, tökfejek! - parancsolja nekik. - Senki nem olyan bolond, hogy úgy keljen át e síkságon, hogy valamilyen módon ne gondoskodjon a saját védelméről. Varázsló vagy-e, barátom? - Közlöd velük, hogy az vagy, és felajánlod, hogy Szerencsét varázsolsz nekik, ha cserébe segítenek neked. Amikor az ajánlatodat meghallják, tűzbe jönnek, és patájukat a földhöz csapkodva mosolyogva néznek rád: - Hát akkor kössünk üzletet! Miben lehetnénk a szolgálatodra? - Megkéred őket, hogy segítsenek utadon. - Ha akarod, elvihetünk egy darabon a síkságon át, de innen igencsak távol van minden civilizált hely. Északnyugatra lakik Manata, a Kígyóbűvölő, északkeletre pedig még mindig ott van az a karaván, amely Kharéba tart. Mondd meg, hová akarsz menni, és mi elviszünk. Előbb azonban add ide a jutalmunkat! - Motyogsz néhány szót, majd ujjadat megcsóválod feléjük, és közlöd velük, hogy megáldottad őket, szerencséjük lesz. A Kentaurok nem tartoznak a legokosabb lények közé, és büszkén tekintenek egymásra. Mit felelsz, hová vigyenek? Ha azt kéred, hogy északnyugatra - lapozz a 64-re. Ha azt kéred, hogy északkeletre - lapozz a 2-re.