|
282. |
| Éppen üdvözölni akarnád a teremtményt, amikor egy vinnyogó hang töri meg a csöndet - Jól van, jól van! - mondja. - Ne állj úgy ott, mint egy begyulladt dadogó Fél-Ork! Gyere és ülj le. Még egy kis dolgom van, aztán máris jövök. - Elképzelhető, hogy a női hang valamilyen Elf hangja. A teremtmény az Üveggömbjénél áll, és meredten nézi, majd néhány perc múlva visszaül hozzád, és rád emeli a tekintetét. - Tehát egy látogatóval van dolgom. Ráadásul egy emberrel. Én Fenestra vagyok, az Elf Varázslónő. Nos, arra, hogy én itt vagyok, van magyarázat, hisz itt lakom. De a te otthonod jó messze lehet! Mi az ördögöt keresel ebben az erdőben? - Figyelmesen végighallgatja a történetedet, de küldetésed valódi célját gondosan eltitkolod előle. Két melegen izzó szeme túl nagy az arcához képest, és ez elég zavaróan hat rád. Őszinte érdeklődéssel hallgatja szavaidat. |