|
290. |
| Az aprócska teremtmény szája széles mosolyra húzódik. - Honnan tudtad? - kérdi. - Honnan tudtad, hogy épp egy ilyenre fájt a fogam? - Jól választottál, de valami még sincs itt teljesen rendben. A teremtmény hangja hirtelen megváltozik, és most egy középkorú nő hangján szólal meg. - Egy ilyen jó barátot nem szabad becsapni - mondja, és hirtelen a szemed előtt változik át bíborpalástot viselő sudár nővé. - A nevem Dintainta - kezd bele mondókájába - Dintainta a Sztyeppékről, bár sokan csak úgy hívnak, a Szélhámos. Tudom, miféle küldetésben jársz errefelé, és segíthetek neked. Az a tény, hogy idáig eljutottál, éles észre és bátorságra vall, de figyelmeztetlek, hogy mostantól kezdve az eddigieknél sokkal nagyobb veszedelmek leselkednek rád. A Mampangi Erődnél óvakodj az Álmatlan Kostól, mert még a te ügyességed sem lesz elegendő ahhoz, hogy megbirkózz az erejével. Csak úgy győzheted le, ha az ő jelenlétében kihúzod ennek az üvegcsének a dugóját. - Ezzel átad neked egy apró kis üveget, és így szól: - |