|
339. |
| Sokáig egyenesen halad az alagút, mígnem egy barlang szájánál ér véget. A falakat odabent vas- tagon borítja a jég, és a barlang közepén, egy jégemelvényen nagy üveggömböt pillantasz meg. A szemközti alagútból hirtelen egy Ork ront be, mire a gömb fényleni kezd. A belsejében egy arc körvonalai jelennek meg, és rémülten ismered fel benne a Hóboszorkányt! A képmás felnevet, és beszélni kezd. - Bár megöltél - mondja dermesztő hangon -‚ még mindig nem győztél le! A szellemem még mindig a hatalmába keríthet! Csak figyelj! - Az Ork, aki eddig a gömb mellett állt, hirtelen a torkához kap, és fuldokolva megpróbálja leszakítani a nyakából az egyre szorosabbá váló láncot. Erőfeszítése teljesen hiábavaló, és csakhamar némán terül el a padlón. A Hóboszorkány képmása lenézően elmosolyodik: - Többé már nincs szükségem szolgákra, és tudom, hogy ti ketten még mindig viselitek az engedelmesség nyakláncát. Élvezettel fogom végignézni, amint meghaltok! Ez csak amolyan kis előzetes ízelítő lesz az előtt a haláltusa előtt, amit pimasz harcos barátotoknak tartogatok. Tovább |
|
|