390.

Előhúzod a kardodat, és elindulsz az öreg felé. Megkérded, miért olyan fösvény, hogy vérdíjat kér tőled. Kardod hegyét az állához szögezve a falhoz szorítod, és kérdőre vonod, hogy egy úgynevezett emberbarát Gyógyítónak miért kell 50 Aranyat kérnie egy ember életének a megmentéséért. Az öreg remegni kezd, és így szól: - Jól van. Sajnálom, de nem én vagyok az igazi Gyógyító. Csak egyszerű kuruzsló vagyok, akinek a szerencsecsillaga leáldozóban van. Arra gondoltam, hogy nemsokára már úgysem lesz szükséged az aranyadra, és nem bánnád, ha egy kevés az enyém lenne belőle. De belátom, tévedtem. Ha akarod, saját tablettámból adok neked néhányat, azok talán majd enyhítik a fájdalmadat. Természetesen ingyen adom. - Még mindig a falhoz szögezve egy kis üvegcsét húz elő köntöse zsebéből. Három zöld tablettát vesz elő belőle, és feléd nyújtja. Elveszed tőle, és otthagyod az öreget, de még figyelmezteted: örülhet, hogy élve megúszta. A kunyhó előtt eldöntöd, mit tegyél. Ha beveszed a tablettákat - lapozz a 346-ra. Ha eldobod őket, és visszaindulsz az ösvényen, hogy a folyó mentén menj tovább - lapozz a 205-re.