A nap lemenőben van. Miközben a szürkületből Sötétség lesz, felfelé indulsz a domboldalon az éjszakai égboltra vetülő visszataszító árny felé. A Fellegvárig nem egészen egy óra az út.
A falaktól nem messze megállsz pihenni - ez hiba, hiszen a félelmetes látvány azt sugallja, hogy innen nincs menekülés. Feláll a szőr a hátadon, amint a Torony felé pillantasz.
De szégyelled a félelmeidet. Komor elszántsággal elindulsz a főkapu felé, ahol - ezt jól tudod - őrök várnak rád. Számba veszed a lehetőségeidet. Már gondoltál rá, hogy azt mondod, gyógynövénygyűjtő vagy, és azért jöttél, hogy meggyógyíts egy lázas őrt. Kiadhatod magad kereskedőnek, kézművesnek, talán ácsnak is. Esetleg vándornak, aki éjjeli menedéket keres.
Amint azon töprengsz, milyen lehetőségeid vannak és mit fogsz bemesélni az őröknek, eléred a főkapuhoz vezető központi ösvényt. A függőhíd mindkét oldalán egy-egy lámpa ég. Tovább