124. |
Amint lehullik a függöny, nappali fény
árasztja el a szobát. Rájössz, hogy teljesen elvesztetted az időérzékedet,
mióta beléptél a Fellegvárba. A napsütés nagy megkönnyebbülés számodra a
sötétség birodalmában eltöltött sok-sok óra után. Egy tompa puffanás
hangjára ellenfeled felé fordulsz. A földön fekszik elterülve. Amikor
odalépsz hozzá, velőtrázó ordítást hallat! "A függöny!… Te őrült!…" - zihálja elfúló, haldokló hangon. A nappali fény, amit beengedtél a szobába, szemmel láthatóan rohamosan csökkenti az erejét, és elkeseredetten próbál a félhomályba kúszni. De túl gyenge ahhoz, hogy messzire jusson - s arccal a földre bukik. Tovább. |
|
|