|
142. |
| Megpróbálod lenyomni a kilincset, mely enged. Egy hangot sem hallasz a szobából, kinyitod az ajtót és körülnézel. A szoba kicsi, arany gyertyatartó áll az asztalon… ám hirtelen nyikorgó hangot hallasz a lábad alól! De már késő, érzed, hogy a talpad alatt lévő kövek elmozdulnak, és egy csapdába zuhansz. Először csak egylábnyi mélységig, ahonnan egy oldalfolyosón gurulsz tovább. Megpróbálsz megállni, de csak gurulsz-gurulsz, míg végül egy kis kamrában kötsz ki. Iszonyú sokkhatás ért. A világ elsötétül a szemed előtt távoli, izgatott beszélgetést hallasz, majd végképp elveszted az eszméletedet. Tovább. |