|
179. |
| Amikor a félhomályból kilépve az udvar közepe felé haladsz, éles hang kiált rád: "Állj! Ne mozdulj!" Körülnézel, de nem látsz senkit, aki megszólíthatott volna. Teszel még néhány lépést. Ismét megállásra kényszerít a titokzatos hang, majd egy nyílvessző süvít át a légen, és bal lábad mellett fúródik a földbe. Visszarohansz. Még most sem látsz senkit. Kelepcébe kerültél. Mit teszel? |
|
Láthatatlanság Varázslatot alkalmazol önmagadra, és így mész tovább |