182.

A szoba foglya vagy. Mintha csak varázsütésre történne, fáklyád lángja lobban egyet, majd kialszik. A szobában koromsötét van. Ki tudja, honnan, úgy érzed, mindenhonnan, gúnyos nevetgélés hangja árasztja el a szobát. "Buta kalandor" szólal meg egy másik hang, mely először sipít, aztán elmélyül: "Üdvözlünk a Gendzsik otthonában! Kár, hogy ez az utolsó szoba, amit életedben látsz… Ó, igaz is, hiszen nem látsz. Vagy igen? De mi látunk téged; ugye, testvéreim?" Mindenfelől nevetgélést hallasz. Tovább