247. |
Kérésed megdöbbenti őket. Káromkodsz, mert rájössz, hogy nem mondhatod meg nekik küldetésed igazi célját. Izgatottan váltanak néhány szót egymással, majd feléd fordulnak, és egyszerre egy nagyot fújnak feléd. Legnagyobb meglepetésedre ez a fújás olyan, akár a süvítő szél, és nekilök a falnak. Fejed nagyot koppan az érdes sziklafalon, és elveszted az eszméletedet. Tovább. |
|