|
257. |
 Körülnézel
a szobában. Csak a te fáklyád fénye világítja meg. Bár a szoba nagy, alig
van benne bútor; egy hatalmas lapos sziklatömb az asztal, mellette egy
kisebb szikladarab a szék. Az egyik sarokban sárral összetapasztott
kődarabok tornyosulnak. Nem tudod elképzelni, mi célt szolgálhatnak, bár a
kőrakás tetején három vesszőből font ládikót pillantasz meg. Riadtan
ugrasz hátra, amikor fáklyád fénye egy hatalmas emberalakot világít meg,
mely szemmel láthatóan kőből készült és az ajtónál áll. A durván
megmunkált férfiszobor valamivel nagyobb, mint egy ember. Rád mered, de
nem vagy biztos benne, vajon lát-e téged. Mit teszel? |
| Megpróbálsz beszélni a férfiszoborral |
| Lassan a sarokban lévő ládikó felé osonsz |