285.

Odavetsz neki egy érmét, amit hálásan megköszön. Leülsz mellé beszélgetni egy kicsit. Hirtelen visítás hallatszik a fejetek fölött - Jaj, nem! - kiáltja. - Már megint ezek az istenverte Hárpiák! Mikor hagynak végre békén? Folyton csak gyötörnek! - Fölnézel az égre, ahol két szárnyas állatot pillantasz meg, amelyek a fejetek fölött köröznek. Az undorító, sötét bőrű teremtmények lábát és karját éles karmok díszítik. Mindketten talpra szökkentek. Nem igazán tudjátok, mitévők legyetek, de a koldus megragadja a botját, és vakon hadonászni kezd vele a levegőben. - Az aranyamra vadásznak! - kiáltja oda neked. - Nincs bennük könyörület még egy vak ember iránt sem! Ó, idegen, látod ezeket a gazfickókat? Tudnál nekem segíteni?