|
399. |
| Eszedbe jutnak a Birritantiból való kedves Glandragor szavai. Bárcsak itt lenne az ő Vik barátja, biztosan segítene! De miközben haldokolsz, félrebeszélsz, és hangosan kimondod Vik nevét. Vangorn meghallja, odaugrik hozzád, és fölemeli a fejedet. - Ismered Viket? - kérdi. Bólintasz. Kirohan a konyhába, és egy aprócska, itallal teli csészével siet vissza. Nem tudod megakadályozni, hogy bele ne erőszakolja az italt a szádba. Kibírhatatlan fájdalmat érzel, és elájulsz, de rövidesen visszanyered az eszméletedet. Kinyitod a szemedet, és látod, hogy Vangorn egy székre ültetett, és figyelmes néz. Mosolyog, amikor magadhoz térsz, és megkérdi, honnan ismered Viket. Elmeséled neki Glandragor baltájának történetét - Vik az én fivérem - mondja erre. - Hetekkel ezelőtt láttam utoljára, de nagyon szeretem. Vik barátja az én barátom is. - Megkérdi, hogy érzed magad, és felajánl még egy korty ellenmérget. Te azonban máris jól érzed magad. Egyfolytában a bocsánatodért esedezik, amiért megmérgezett. |
|
|
|
|