|
|
| Nem hallgatsz az előérzetedre és tovább bámulod a képet. A szédülés fokozódik, és észre sem veszed, hogy egyre közelebb és közelebb lépsz a festményhez. A kút egyre jobban közeledik feléd, és következő pillanatban már azon kapod magad, hogy ott állsz a kút előtt az öregasszony mellett. Rémülten tudatosul benned, hogy a festmény része lettél! Kétségbeesésedben fel sem tűnik, hogy az öregasszony megmozdul a hátad mögött. Nagyot lök rajtad, a következő pillanatban pedig már zuhansz is a kút feneketlen mélységébe, és csak zuhansz... zuhansz... |
|
Kalandod itt véget ér! |
|
|
