Az észak-nyugati irány nagyon hosszú, legalább fél kilométert haladsz előre, amíg végül egy éles tűkanyarhoz nem érsz. Befordulsz rajta és innentől kezdve már kelet felé haladsz tovább. Most már bánod, hogy erre felé jöttél és nem a börtöncellák irányába, mert az éles forduló után még többet kell gyalogolnod, mint az előbb. A folyosó egyhangú és üres. A félhomály pedig egyre nyomasztóbb. Nagy sokára végre egy újabb elágazáshoz érkezel, melynek egyik ága visszakanyarodik dél-nyugat felé, a másik ága egyenesen megy tovább keletre. Mivel nem szándékozol visszafelé menni, úgy döntesz, hogy a KELETI irányt választod.