Kardod nélkül nem éreznéd biztonságban magad, ezért nem törődve a figyelmeztetéssel, fegyverestül lépsz be a szobába. Egy nagyon tisztán tartott, rendkívül gazdagon bebútorozott szobába jutsz. A falak mentén plafonig érő könyvespolcok húzódnak tele régebbinél régebbi kötetekkel. A szoba padlóján egy gyönyörűen szőtt, bolyhos szőnyeg terül el. A mennyezeten egy kör alakú gyertyacsillár függeszkedik, amelyben legalább húsz-harminc gyertya világítja meg kellemes fénnyel a helyiséget. Egy köpenyes, hosszú, ősz szakállat és bajuszt viselő férfit pillantasz meg egy, a szoba végében lévő kör alakú asztal mellett ülni, amint egy régi pergamentekercseket tanulmányoz. Nagyon elmerülhetett a vizsgálódásban, mert észre sem vesz, amint belépsz. Ráköszönsz, mire felkapja a fejét. Az arca vörösre vált, amint észreveszi oldaladon a kardodat. Rád kiabál:

- Tovább -