|
|
| Egy csodásan csillogó aranykalapácsot látsz, amely az emelvény felett lebeg. Körben lépcsőfokok vezetnek fel hozzá és nem úgy tűnik, bármi is védené attól, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Körbenézel, de nem látsz egy árva lelket sem, így elindulsz a lépcsőn az emelvényhez. Pár lépcsőfok híján el is éred, amikor a hátad mögül egy ellentmondást nem tűrő hang parancsol rád: |
| - Megállj idegen, hacsak nem akarod nyamvadt életed a Borzalmak Termének lépcsőjén befejezni! |
| Hátrafordulsz, és a lépcső alján egy kis öregembert pillantasz meg, amint összehúzott szemekkel néz rád. Lemész hozzá és megtudakolod, van-e rá mód, hogy megszerezd az aranykalapácsot. Az öreg valamennyire megenyhül és azt mondja: |
| - Jól tudom, miért vagy itt... végezni akarsz a zsarnokkal. Oly' sokan megpróbálták már előtted... mind elbukott, mert nem voltak elég jók!!! - A mondat vége már lenéző kiabálásba fullad. |
|
|
