|
|
| Előrántod a kardodat, de amint felemeled, hogy lesújts vele az öregre, az felemelve jobb kezét csettint egyet, mire egy pillanat alatt megbénulsz. Még szemgolyóidat sem vagy képes mozgatni. Az öreg megfordul, az arcodba nyomja orrát és suttogva így szól: |
| - Úgy tudtam, hogy megfogod próbálni... Ez a ti bajotok, kalandorok... egyikőtök sem tud veszíteni. Most már magadra vess... |
| Elsétál melletted, vissza a lépcsőn a terembe. Hallod, amint nyikorogva becsukódik mögötted az ajtó és sötétség vesz körbe. Megdermedve borzalmasan kiszolgáltatottnak érzed magad. Egyszer csak csiklandozni kezdi valami az arcodat, de nem tudsz odanyúlni. Aztán a kézfejedet is csiklandozni kezdi valami, majd a nyakad. Érzed, hogy valami bemászik a ruhád alá a hátadon, majd a lábad felől is csiklandozni kezd valami. Egy percen belül pókok kezdenek hemzsegni rajtad, és egymás után beléd marnak. |
|
|
