Előszeded hátizsákodból a fémkalapácsot és átnyújtod a Savmasszának, aki közben hangtalanul odacaplat hozzád puha talpain. A lény nyugodt, lassú mozdulatokkal átveszi tőled, hátrébb lép párat és lerakja a szerszámot a földre. - Menj távolabb! - rikolt rád. Odamész az ajtóhoz és onnan figyeled mit csinál. A Savmassza összekulcsolja képlékeny kezeit, mintha imádkozna, majd fennhangon rikácsolni kezd: - Verlang, Verlang, Verlang! - A következő pillanatban a lény formája kezd megváltozni; mintha a szokásosnál is képlékenyebbé válna. A következő pillanatban egyre inkább felveszi valami alaktalan massza alakját és egyre jobban szétterül a talajon. Elborzadsz a látványtól. Pár pillanat múlva a massza kúszni kezd a kalapács felé, majd elkezd eggyé olvadni vele. Fél perc múlva teljesen végbemegy ez az összeolvadás, majd a kalapács hirtelen szertefoszlik a levegőben. Nem tudod mire vélni a dolgot, de úgy érzed, nem kellett volna átadnod a kalapácsot a lénynek. Kilépsz az ajtón és tovább mész ÉSZAK felé.