|
|
| Egyszer csak egy hang szólal meg fejedben, amely valószínűleg a csuklyás alak hangja. Mintha nem is tőle jönne a hang, hanem a fejedben hallanád. |
| - Hát sikerült harcos. Örülök, hogy ismét találkoztunk - mondja beazonosíthatatlan hangon. Megfordul a fejedben, hogy vajon mikor találkozhattál vele? Nem emlékszel rá, így éppen azon vagy, hogy megkérdezd tőle, amikor válaszol ki nem mondott kérdésedre. |
| - Hohohó, hát nem emlékszel? Emlékszel még a vörös függönnyel letakart hat, jelképekkel ábrázolt ajtóra? Én voltam az öregember, aki az asztalon aludt. |
| Szóval a kis öreg ez az alak volt... Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a csuklyás olvas a gondolataidban és afféle telepátiával kommunikál veled. |
|
|
