A férfi hamarosan egy-egy csésze forrón gőzölgő teával tér vissza, majd az egyiket leteszi eléd az asztalra. Ő leül veled szemben, te pedig fölé hajolsz és óvatosan beleszagolsz. Az illata valami mennyei. Egyszerre érzed a tea, a citrom és a gyógyfüvek aromás keverékét, de azért nem felejtetted el, hogy titokban kilested a szobrászt, amint valamilyen zöld port szór az egyik csészébe, valószínűleg a tiédbe.

- Hörpintsd fel nyugodtan, nem mérgezett! - nevet fel kedvesen. Mit teszel?
 
Elkortyolgatod a teát
Arra hivatkozol, hogy túl forró és nem érsz rá megvárni, míg kihűl