|
|
|
Előhúzod a kardodat és a Varázsló felé rohansz. Az öreg felemeli mindkét kezét és feléd int velük. A hatalmas lökéshullám, amelyet varázsolt, felkap és a hátad mögött lévő ajtónak vág. Iszonyatos erővel átszakítod a faajtót, amelynek darabjaival együtt a szemközti alagútfalnak csapódsz. Koponyád azonnal beszakad és lezuhansz a földre. Még annyit felfogsz, hogy a Varázsló odamegy hozzád és megvizsgálja az ajtó maradványait, majd fejét szomorúan csóválva nyugodt hangon csak annyit mond: |
| - Ejj, most csináltathatom meg megint... |
|
Elveszted eszméletedet és soha többé nem térsz magadhoz... |
|
Kalandod itt véget ért! |
|
|
