|
|
|
Váratlanul egy fej jelenik meg a peremnél és kis tétovázás után karját kinyújtva megragad. Egy rántással kihúz a darálóból, majd mindketten a földre zuhantok. Amikor kilihegitek magatokat, az ismeretlen férfi feláll és így szól: |
|
- Bocsáss meg nekem idegen... Az én művem ez a kis aranyos. Sok undorító lény mászkál errefelé, nekik építettem ezt a csapdát. Amint meghallottam, hogy beindul, máris rohantam ide, hogy lássam, mit fogott. De nem számítottam rá, hogy egy embert. |
|
Elönt a düh és kérdőre vonod a felelőtlensége miatt, hogy miért nem képes legalább egy figyelmeztető táblát kirakni. |
| - Errefelé szinte sosem jár ember, aki meg mégis, az tudja mi van itt - feleli. |
| Felállsz és eldöntöd mit teszel? |
| Belelököd a férfit a darálóba |
| Megköszönöd neki, hogy kihúzott, majd továbbmész észak felé. |
|
|