|
|
| A "Háborúzó seregek" című festmény elé lépsz és tanulmányozni kezded. Csak most tűnik fel, hogy a sereg parancsnoka, aki a kép jobb oldalán áll, Téged néz. Megdobban a szíved, annyira meglepődsz. A keze ki van nyújtva, mintha azt várná, hogy adj neki valamit. A szemei kérlelően néznek rád. Kicsit furán érzed magad, de kinyújtod a kezed a keze felé. Amikor a vászonhoz érsz, meglepődve veszed észre, hogy ujjaid áthatolnak rajta és egyszer csak eléred a katona kezét. Magad sem tudod miért, de megragadod és megrántod. A következő pillanatban a katona már ott fekszik előtted a márványpadlón. Te meg sem tudsz mukkanni a meglepetéstől. A katona feltápászkodik és hálásan így szól: |
| - Köszönöm neked idegen... Végre megszabadultam az átoktól, amely ehhez a festményhez kötött éveken át. - sóhajt egyet, majd folytatja: - Egyszer, valamikor régen elindultam megkeresni az átkozott királynőket ebben a még átkozottabb útvesztőben.. |
|
|
