|
|
| Az öregember odaszalad hozzád, és lelkendezve így szól: - Ó, hát már épp itt az ideje, hogy valaki véget vessen a Királynők zsarnokságának! Engem is rabként tart fogva az útvesztőben már évek óta! Amikor idekerültem, olyan fiatal ember voltam, mint most Te, barátom. Annak pedig bizony sok-sok éve. Azóta napfényt sem láttam... Megpróbáltam ugyan többször is kijutni, de nem jöttem rá, mi a módja. - Ekkor a hatalmas festményre mutat, amelyen épp dolgozott, amikor bekopogtattál hozzá és azt mondja: - Látod ezt? Ezt is, mint a többi képet a királynők parancsára festem. Azt ígérte, elenged, ha ezt még befejezem. - Ekkor önkéntelen nevetésben tör ki, majd miután összeszedi magát, folytatja: - De persze ez is csak hiú ábránd... sosem fog szabadon engedni... |
| - Mit teszel most? |
| Megkéred, hogy meséljen neked az Öt Királynőről |
|
|
