- Á, szóval kalandor vagy! Nahát, mindig is csodáltalak titeket a bátorságotokért, bár... némelyik vakmerő fickó engem is szeretett volna holtan látni, nem csak az útvesztőben bolyongó szörnyeket. Az ostobák... most odakint sorakoznak a folyosón innen délre... mind kővé változva - mondja kuncogva.

Arra gondolsz, hogy a szobrász valamilyen varázserővel rendelkezik, amely védelmet ad számára, mert amúgy elég törékenynek tűnik.

- Kérlek ülj le ide - mutat a munkaasztal mellett álló székre - hadd kínáljalak meg egy forró, citromos gyógyteával. Biztos jól fog esni, azonkívül nekem sem árt egy kis pihenő.