|
|
|
Elnézést kérsz a Varázslótól és közlöd vele, hogy odakint lerakod a fegyveredet. Ő nem szól semmit, csak szúrós szemekkel néz rád. Kinyitod az ajtót, kiveszed hüvelyéből a kardodat és a járatban az alagút falának támasztod az ajtó mellé. Visszamész a szobába, és az öreget mintha kicserélték volna. Kedvesen mosolyog rád, mintha mi sem történt volna. Arra gondolsz, hogy biztos nincs ki mind a négy kereke. Óvatosan közelebb lépsz hozzá, mire megszólal: |
| - Már nincs mitől félned harcos... Nem szeretem a fegyvereket, felbosszant. Mit tehetek érted? |
|
Megkérdezed tőle, hogy innen merre felé lenne tanácsos menned? |
|
|
