Végre túl vagy a három kötelező ajtón, amelyet a vénember szabott ki. Odamész hozzá és követeled tőle, hogy most már nyissa azt a vasrácsot.

Kimentek a félkör alakú szobából, az öregember pedig egyenesen az asztalához lép. A fal felé fordul és tenyerével megnyom egy pontot a márvánnyal borított folyosó falán. Egy kisebb kocka csúszik be a falba, a vasrács pedig csörömpölve, lassan felemelkedik, szabaddá téve előtted az utat észak felé. Még mindig a rejtett kapcsolón tartva a kezét az öreg így szól:

- Most pedig menj isten hírével!

Átmész a felnyitott vaskapu alatt, amely nagy robajjal zuhan le a helyére mögötted, amint az öregember elengedi a kapcsolót. Arra gondolsz, hogy még jó, hogy nem próbáltad megölni az öreget, különben egymagad sosem jutottál volna át a kapun. Tovább haladva észak felé a gázlámpák megritkulnak, és mire egy útkereszteződéshez érsz, teljesen megszűnnek. Megfigyeled, hogy az útkereszteződés minden ága egyenes falú, épített folyosó. Innen mehetsz tovább NYUGATRA, ÉSZAKRA vagy KELETRE.