|
|
| Észak felé fordulsz és egész addig gyalogolsz, amíg az út el nem kanyarodik kelet felé. Az új irányba haladva feltűnik, hogy mintha lazább lenne az alagút talaja, mint eddig volt. A végén már szinte olyan érzés lesz járni rajta, mintha homokon lépkednél. Egyszer hangot hallasz valahonnan a föld alól. A tompa hang egyre csak azt kiabálja: "Segítség, segítsen valaki! A föld alatt vagyok!" Letérdepelsz, és kaparni kezded a puszta kezeddel a földet. Nincs nehéz dolgod, mert a talaj nagyon puha, porhanyós. Ahogy ásol, már a hang gazdáját is meg tudod állapítani, amint egyre tisztábbá válik a hangja. Egy női hang az. Addig ásol, amíg egy fatáblába nem ütköznek az ujjaid. Megtisztítod a fatáblát, és elkiáltod magad, hogy már úton a segítség. Amint kiszabadul, felemeled a fatáblát és egy nagy, legalább egy méteres négyzet alakú nyílást pillantasz meg. - Oh, köszönöm neked idegen, kérlek segíts kimászni. - Amennyire a félhomályban meg tudod állapítani, egy meglehetősen termetes asszonyság a hang tulajdonosa. |
|
|
