|
162. |
| Kihúzod fegyveredet, és elindulsz feléje. Ő azonban csak mosolyog. – Gondolod, hogy árthatsz nekem azzal a túlméretezett vajazó késsel? – gúnyolódik. – Tedd csak le! Mert ha akarom, az én szövetségesemmé tehetem. – Nem dőlsz be a fenyegetésnek. – Nos, jó. Legyen, ahogy akarod… – Mutogatni kezd a karjaival, és érzed, hogy a fegyvered egyre nehezebbé válik. Megpróbálod felemelni, de ekkor érzed, hogy a fegyver megpróbál kiszabadulni a markodból. Kis huzavona után kiszakítja magát a szorításodból, és hadonászni kezd a levegőben, mintha csak saját akarata volna! Legnagyobb rémületedre azonban nagy ívben megfordul, és neked támad. Állandó szabdalással a sarokba szorít téged. – És most, hogy teljessé legyen ez a kis műsor – folytatja a mágus –, egy kötélmutatvány következik! – Ismét hadonászni kezd a kezeivel. Ezúttal azonban egy kötél repül fel a levegőbe. Egy darabig engedelmes kígyóként ágaskodva vár a mágus parancsára, majd annak egyetlen csuklómozdulatára feléd iramodik, és körültekeri a csuklódat. |
|
|