–
Akkor indulj – feleli, és félreáll, hogy beléphess a szobába. Kinyitod az
ajtót. Egy rövid folyosóra jutsz, mely egy másik ajtóban végződik.
Kinyitod ezt a másik ajtót is. A mögötte lévő szoba meglehetősen
gusztustalan látványt nyújt. Törött fatárgyak, fegyverek, csontok és
üvegek hevernek szanaszéjjel a padlón, és vastag kocsonya borít mindent. A
sarokban egy otromba külsejű, hólyagos bőrű lény pihen. Ijesztő pofája
közepéből rövid, ormányszerű képződmény nyúlik ki. Jöttödre felrezzen, és
lassan feltápászkodik. Két ajtó vezet tovább a szobából; az egyik pontosan
szemben, a másik bal kéz felől. A lény közben már lábra állt; körülbelül
akkora lehet, mint egy medve. Egyik kezét a füléhez tartja, mintha nem
hallaná, hogy mit mondasz. De te eddig semmit sem szóltál. Ha nem törődsz
a lénnyel, és az ajtókhoz rohansz, lapozz az 515-re.
Hogyha megállsz, és beszélsz vele, lapozz a 480-ra. |