|
198. |
 Az
ajtó egy irodaszerű helyiségbe nyílik. A padlót ismét szalma borítja, de a
falakra térképek és diagramok vannak kitűzve. Ezek közül néhány a
csillagokat ábrázolja, és az ablakon át egy furcsa készülék mered ki az
égre. A szoba közepén álló asztal mögött egy dúlt kinézetű fickó ül,
hosszú, fekete haja kusza szálakban meredezik minden irányba. Rád néz az
orrára tűzött szemüveg fölött, és hűvös mosolyt küld feléd. Lehel, hogy ő
maga a Főmágus?– Kit látnak szemeim? – érdeklődik. – Mintha nem tudnám. Az analandi! Igazán kíváncsi vagyok, hogyan jutottál el egészen idáig. Gratulálok a bátorságodhoz, és kitartásodhoz. Igen értékes ellenfél vagy, de a szerencséd sajnos csak idáig tartott, mert most már nem gyáva Fekete Elfekkel és tökkelütött Klattaemberekkel kell szembenézned. – |
|
|
|
|
|
|
|
|