215.

Elhallgat, miközben köszöntöd. Sikerült hatnod szakmai büszkeségére. – Még soha senki nem dicsért így engem – sóhajt. – Nem tudom, mi járatban vagy errefelé. De ezek a kedves szavak köszönetet érdemelnek. Tudni akarsz a Throben Ajtókról? Nos, annyit mondhatok, hogy ha kimész innen a bal oldali ajtón, végül el fogsz érkezni egy Throben Ajtóhoz, ami nyitva lesz, de amint belépsz majd rajta, úgy fogod látni, mintha egy lángoló pokolba érkeznél. Ezzel ne törődj, mert ez nem más, csak illúzió, és csak azokat égeti meg, akik elhiszik a létezését. Az első alkalommal be kell rontanod a lángok közé. Bármilyen kis tétovázás vagy töprengés lerombolja az illúzióba vetett hitet – ne engedd félrevezetni magad az élethűségétől. Ez minden, amit el tudok mondani. De senkinek ne mondd el, hogy Naggamante felfedte előtted a titkát. Megköszönöd neki a tanácsot, és távozol. Úgy tűnik, teljesen megfeledkezett arról, hogy ő is kérdezni akart valamit. Ha követed a tanácsot, és mikor rátalálsz a nagy, kétszárnyú ajtóra, berohansz a lángoló tűzbe, az ott megadott hivatkozás helyett lapozz majd a 399-re, mivel már tudod, hogy a tűz csak illúzió. És most lapozz a 230-ra.