|
273. |
|
Sikerül megkapaszkodnod, de a terhelés igen komoly. Az ajtón már nem jön
át több őr, ezért felmerül benned az a gondolat is, hogy mi lenne, ha
lepottyannál a földre, és megpróbálnál a bejárat felé rohanni. Visszanézel
az őrökre. És a reményeid azonnal szertefoszlanak… Az őrök úgy döntöttek, hogy a korábban a szorosban észlelt zavarhoz végül is nincs sok közük, ezért megfordulnak és elindulnak vissza, az ajtó felé. Te pedig ott állsz az ajtó fölölt, széttárt tagokkal, mint egy vadásztrófea! Az őrök dühödten felkiáltanak és előhúzzák kardjaikat. Itt már semmit sem tehetsz. Megállnak alattad, és várnak, mikor ugrasz vagy esel le. Sem a fegyveredet nem húzhatod elő, sem varázslatot nem mondhatsz el, mert ha akár egyik kezeddel is elengednéd a kapaszkodót, biztosan lezuhannál. |
|
|
|
|
|
|