|
274. |
| Az ablakhoz sétálsz és belefújsz a sípba. Éles, magas hang hallatszik. Belefújsz másodszor is. Az eget fürkészed és várod, hogy Peewit Croo és a társai megjelenjenek. És hívásod válaszra talál! A magasból, az Erőd irányából három Madárember ereszkedik le, szárnyukat csattogtatva. Hirtelen beléd hasít a kétely: vajon látják-e ilyen magasból, hol állsz? De a félelmeid eloszlanak, amikor visszaintegetnek, és odalebegnek az ablakod elé. Peewit Croo rád mosolyog. – Megvan a Korona? Sikerült meghiúsítanod a Főmágus terveit? – Szomorúan megrázod a fejed. A Madáremberek ezen elképesztően feldühödnek. – Tudod te, mit kockáztatunk azzal, hogy idemerészkedünk? – üvölti Peewit Croo. – Ha figyeltek minket, most minden elveszett – és mindez csak azért, mert egy nyomorult analandi tele van ígéretekkel, de harcolni azt nem tud! – Egy kicsit azért lejjebb veszi a hangját, amikor elmondod neki azt az információt, amit összegyűjtöttél eddig. – Rendben van, analandi – bólint. – Elviszünk a toronyból, bár ez könnyen az életünkbe kerülhet. |
|
|
|
|
|
|