|
321. |
 A
szoba meglehetősen szegényesen van díszítve. Valamiféle hálókamrára
hasonlít. A falba vágott keskeny ablakok csak kevés fényt engednek be,
annak ellenére is, hogy a nap már lenyugvó félben van. Egy íróasztal áll a
szobában, de az is elég olcsó tákolmány. Amúgy senkit nem látsz odabent,
így belépsz a helyiségbe. Az ajtó mögül zörejt hallasz, melyet egy
hüppögés követ. Gyorsan odafordulsz. Az ajtó mögött egy kopasz fejtetejű,
hosszú pizsamába öltözött, kövér ember áll, magasra tartott kezében egy
rézedénnyel. – Hiába – hüppögi –, nem visz rá a lélek, hogy megtegyem! –
Nyilván arról beszél, hogy eredetileg alaposan fejbe akart kólintani téged
a tállal. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|