|
388. |
| – Szomorú történet az enyém – kezdi. – Sok-sok évvel ezelőtt, még fiatalkoromban, jártas voltam a gyógyító mesterségben. A mesterem egy Daddu-Yaduból származó gyógyító pap volt, akinek a hajója zátonyra futott a Földvég partokon, őt pedig partra mosta a víz. Ifjú és törtető fejjel Mampangba jöttem, azt gondolván, itt fogják a legjobban megfizetni a tudásomat. De ez a mesterem akarata ellen volt, aki azt szerette volna, ha délre utazok és a törvénytisztelő királyságoknak segítek. Ó, bárcsak hallgattam volna akkor bölcs szavaira! De a gazdagság ígérete elvakított és hosszú éveket töltöttem el jólétben Mampangban. A baj akkor kezdődött, amikor a Főmágus egy újfajta lényekből álló sereget kezdett toborozni. Mucalytokat! Ezek nyomorult lények, de nem ismernek félelmet. Szinte teljesen süketek és csak halkan, suttogva tudnak beszélni. Az egyiküket elém hozták, hátha tudok rajta segíteni. |