405.

     
A lény nem mozdul, amikor közel lépsz hozzá és a füledhez tartod a tenyeredet. A tekintete szinte szomorú, amikor feléd nyújtja az ormányát és a füledbe súgja, amit mondani akart. A hangok szavakká válnak, ahogy megfogalmazódik benned az üzenet…
Mielőtt azonban felfoghatnád, mit is akart mondani halk, suttogó hangján, lehelete úgy orrba vág, mintha savas felhő lenne. Köhögni és öklendezni kezdesz és hátra kapod a fejed. De már túl késő. A Mucalyt lehelete saját fajtársait leszámítva halálos mindenki számára. A tüdőnyi, amit belélegeztél belőle, megpecsételte sorsodat. Csak azért lehetsz hálás, hogy halálod gyors lesz.
     

 

   

Újrakezdés

Vissza a Címoldalra!

   
Amennyiben még nem tetted meg, segítségül hívhatod Librát, hogy 'Újraélesszen'. Kattints ide és válassz egy olyan lehetőséget, ahonnan továbbhaladhatsz.