424.

     
Rálépsz a hídra. Ahogy haladsz előre, a nyögés minden egyes lépésnél megismétlődik. Persze mostanra már megszoktad, így nem zavar különösebben, sőt, egy kicsit még mulattatónak is találod. Ami azt illeti, a helyzet komikuma még segít is egy kicsit megnyugodnod, enélkül ugyanis elég feszült lennél, ha esetleg lenéznél a hídról az alattad húzódó mély szakadékba. A következő pillanatban viszont már tényleg lefelé nézel és figyeled, amint feléd közeledik! A sóhajtozó híd teljes egészében eltűnt a lábad alól! Még csak emléke sem maradt, te pedig egyre növekvő sebességgel zuhansz a szakadék sziklás feneke felé. Soha nem tudod már meg a Sóhajok Hídjának titkát. Utolsó emléked a nyögő hang, amiből már csak bágyadt, gúnyos kuncogást hallasz…
     

Újrakezdés

Vissza a Címoldalra!

   
Amennyiben még nem tetted meg, segítségül hívhatod Librát, hogy 'Újraélesszen'. Kattints ide és válassz egy olyan lehetőséget, ahonnan továbbhaladhatsz.