|
4. |
|
Mindenesetre arra nagyon kíváncsi vagy, hogy ő hogyan került fogságba a
Főmágus tornyában. – Elválásunk szomorú pillanat volt a számomra – kezdi mondókáját. – Úgy éreztem, hogy jó barátra leltem, akinek igazán szüksége van a segítségemre, hogy átkeljen Kakhabadon. Utánad jöttem. Kharében elvesztettelek – mivel én nem merészkedek a Kikötővárosba –, aztán a Bakföldeken kerestelek. Fenestra, a varázsló jó barátom, és tőle tudtam meg, hogy merre jársz. Az Ilklala tónál majdnem elcsíptelek, de te éppen előttem keltél át rajta. Pihenés nélkül nem tudtam annyit repülni, ezért megkellett kerülnöm a tavat. – Lepillantasz a kis lény szárnyaira – illetve a szárnyai helyére. – Azok a feketepofájú, moslék bélű hentesek! – morogja. – Levágták a szárnyaimat! A Vörösszemek fogtak el, és hoztak ide. Lenyesték a szárnyaimat, hogy ne tudjak elszökni. |