|
561. |
|
Amikor a közeli halál sokkja levonult, felülsz és körülnézel. A padlót
szalma borítja, de a falakon térképek és táblázatok sorakoznak. Ezek közül
számos a csillagokat ábrázolja. Az ablakon át egy furcsa, csőszerű
készülék mered az égre. A szoba közepén álló íróasztal mögött egy vézna,
fekete, tüskés hajú figura üldögél. Félhold alakú szemüvege fölött rád
pillant és baljóslatúan elmosolyodik. Lehetséges, hogy ő a Főmágus? – Kit látnak szemeim? – szólal meg. – Mintha nem tudnám. Az analandi! Igazán kíváncsi voltam, képes leszel-e eljutni idáig. Gratulálok a bátorságodhoz és a kitartásodhoz, barátom. De a szerencséd sajnos csak idáig tartott. Mert most már nem gyáva Fekete Elfekkel és tökkelütött Klattaemberekkel kell szembenézned. – Határozottan kijelented, hogy az utad addig nem ér véget, amíg a Királyok Koronája vissza nem tér jogos helyére, az analandi királyi palotába. |