288. |
||
- Oké, én hiszek neked, de mondjál többet is - szól, és hosszan, keményen néz rád a férfi. Elmagyarázod, hogy nem te ölted meg a feleségét és a gyerekét, és csak azért hazudtad, hogy útonálló vagy, hogy titokban tartsd Új Remény hollétét. Elvégre nem tudhattad, nem akarja-e megtámadni. A férfi hirtelen izgatottá válik. - Új Remény, ezt mondtad? Épp oda tartok. Azóta biciklizek erre, amióta megtámadtak. Itt is csak azért álltam meg, hogy valami konzervet keressek ebben a szupermarketben, amikor azok a nyavalyás Kutyák meg- támadtak. Az egyiket lelőttem, a másik elszaladt. Johnsonnak hívnak, és sajnálom, hogy ilyen hangon fenyegettelek meg, de manapság már senkiben sem bízhat meg az ember. - Mosolyogva kezet ráztok, és megtudod tőle, hogy építész a szakmája. Megkérdi tőled, milyen messze van még Új remény, és hogy vajon befogadják-e. Azt feleled, hogy mindössze tizenöt kilométer, és jó esélyei vannak, mert a városnak szüksége van tanult emberekre. Azt is elmondod, mi járatban vagy, és figyelmeztet, hogy ne álljál meg Joe Garázsánál, amely nyolc kilométerre van. Tovább |
||
|
||